Október elején különleges kiállítást nyitunk a Józsefvárosi Múzeumban: közösen a Kálvária Átmeneti Szálló lakóival és szociális munkásaival. Ez a munka azonban nem a megnyitóval kezdődött. Több mint fél éve dolgozunk együtt a csoporttal hétről hétre: a Kálvária szállón megtartott foglalkozásokon, beszélgetéseken és alkotásokon keresztül.
Számunkra fontos hangsúlyozni, hogy Józsefváros jelenéhez hozzátartozik az is, hogy a Kálvária Átmeneti Szálló lakói itt élnek a kerületben. Nem kívülállók ők, hanem ugyanúgy részei a helyi közösségnek. Sokan közülük itt nőttek fel, a gyerekkoruk élményei, emlékei Józsefvároshoz kötődnek. Az, hogy most újra a kerületben laknak – még ha átmeneti formában is –, azt jelenti, hogy a múltjuk és jelenük is összefonódik a környék történetével. A kiállítás arra is lehetőséget ad, hogy láthatóvá váljon: mennyi értéket és tapasztalatot hordoznak magukban a lakók, és hogy mennyire fontos, hogy a hangjuk a kerület közös emlékezetében is helyet kapjon.
A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei Kálvária utcai Átmeneti Szállásán hajléktalanságban érintett, pszichés betegséggel élő emberek laknak. A szálló munkatársai és az Ébredések Alapítvány szakemberei közösségi pszichiátriai módszerekkel segítik a lakók mindennapjait, rehabilitációját. Az elfogadáson és figyelmes meghallgatáson alapuló szemlélet mindvégig meghatározta a közös munkánkat is.
A közös munka során heti rendszerességgel találkoztunk a lakókkal. Összesen 20 foglalkozást tartottunk, szociális munkások, meghívott szakemberek és művészek bevonásával. Ezeket hat nagy témacsoport köré rendeztük. Beszélgettünk arról, milyen az élet a szállón, és kipróbáltuk a tárlatvezetés alapjait. Megismertük egymás élettörténeteit, interjúkat készítettünk, amelyek a múzeum gyűjteményébe is bekerültek.
Foglalkoztunk a lakók személyes tárgyaival is, amelyekhez rengeteg történet kapcsolódik, és ezek közül sok majd a kiállításon is látható lesz. Fotózni is tanultunk: portrékat, tárgyakat, a szálló tereit örökítettük meg. A program részeként ellátogattunk a Józsefvárosi Múzeumba, ahol közelebbről is megismertük a helytörténeti kiállítást, és új inspirációt kaptunk a saját munkánkhoz. Továbbá egy egyedülálló és megható együttműködés valósult meg a Magyar Cirkuszművészeti Múzeummal is: alig várjuk, hogy beszámoljunk Nektek erről is.
A kiállítás nemcsak az alkotásokat és tárgyakat mutatja be, hanem a szálló belső világát is. Adminisztratív dokumentumok, emléktárgyak, a dolgozók beszámolói mellett a lakók szellemes, humoros, sokszor szomorú vagy töredékes történetei is helyet kapnak majd a kiállításon, Így nemcsak tárgyi tudást adunk át az ellátórendszer működéséről, hanem azt a nyugodt, biztonságos légkört is érzékeltetjük, amelyet a szálló közössége jelent lakóinak.
Fontos volt, hogy mindannyian „hangot kapjunk”: hogy kimondhassuk és megmutathassuk azt, amit a szállón élve érzünk, gondolunk, megélünk. A közös munka erősítette a szállón belüli kapcsolatokat is: jobban megismertük egymást, a csoportdinamika fejlődött, és olyan új módszereket, képességeket sajátítottunk el, amelyek a mindennapokban is segítenek bennünket.
A kiállítás tehát nemcsak egy bemutató lesz a múzeumban. Sokkal inkább közös utunk eredménye, amelyben mindannyiunknak helye, szava és története van. És egyben meghívás is: látogassatok el leendő kiállításunkra, ahol figyelmetek és jelenlétetek által ti is segíthettek, hogy Józsefvárosban – és egész Budapesten – elfogadóbb, szolidárisabb közösség jöhessen létre.