2025 január végétől egy rendhagyó programsorozatot indítottunk el a Józsefvárosi Múzeumban: a Losonczi téri Általános Iskola és a Molnár Ferenc Általános Iskola pedagógusaival és 6. osztályos diákjaival egy egész féléven keresztül tartó közös kísérletbe/ munkába fogtunk! Négyrészes blog-sorozatunkban folyamatosan osztjuk meg veletek beszámolónkat. Az alábbiakban a második hónap tapasztalatait osztjuk meg Veletek.
Az áprilisi hónapban folytattuk helytörténeti programsorozatunkat, amely során ismét a diákok
érdeklődésére építve válogattuk ki az egyes témákat. Arra kértük őket, hogy mondjanak olyan
kérdéseket, amik foglalkoztatják őket Józsefvárossal kapcsolatban Ezekből a diákötletekből
építettük fel a hónap óráit. A szavazás alapján a „divat régen”, „hogyan éltek régen”, „miért van
ennyi hajléktalan” és „az ég” témák kapták a legtöbb szavazatot. Ezeket dolgoztuk fel –
egyszerre személyes, helytörténeti és közösségi nézőpontból.
Divat régen / 1 – A Minőségi Cipőgyár nyomában
Az első alkalommal a divat kérdését jártuk körbe, középpontba állítva a híres józsefvárosi
Minőségi Cipőgyár történetét. A foglalkozást játékos feladattal kezdtük: post-it matricákat
osztottunk szét, és arra kértük a gyerekeket, hogy ragasszák a ruhájukra minden olyan helyre,
ahol valamilyen márkanevet találnak. Póló, cipőtalp, sapka, táska – nem is volt olyan, akin ne
lett volna valamilyen márkás darab.
Ezután arról beszélgettünk, mi tesz egy márkát „menővé”: a legtöbbek szerint az, ha „szép”, „jó
minőségű” vagy „drága”. Innen kanyarodtunk rá arra, hogy régen nem volt ilyen márkakultúra,
és hogy a cipőgyártásban milyen nagy szerepe volt a józsefvárosi Lichtmann-testvérek
gyárának. Megnéztünk korabeli reklámokat, közösen gyűjtöttünk belőlük márkaneveket, és
beszélgettünk arról is, mit jelent az, hogy „konfekció” – azaz, hogy a ruházatot és cipőt már nem
egyedileg varrják, hanem tömegtermelésben gyártják.
A foglalkozás végén egyértelművé vált: a Minőségi Cipőgyár nem csak a kerület történetének
fontos szereplője volt, de egy olyan világszínvonalú márka is, amely Józsefvárost nemzetközi
térképre tette.
Divat régen / 2 – A Jaguár és Zorád Ernő képregénye
A következő órán a divat témáját egy irodalmi és vizuális megközelítéssel folytattuk. Heltai Jenő
Jaguár című regényéből készült képregényt vittünk be az órákra, amit Zorád Ernő illusztrált. A
gyerekek izgatottan ismerkedtek a történettel, amely egy józsefvárosi szerkesztőségben
játszódik – éppen a Tavaszmező utcában. Innen már könnyen kapcsolódni tudtunk a saját
környezetükhöz, hiszen sokan ismerték a környéket.
Megnéztük a karakterek öltözékét a képregényben, és arról beszélgettünk, milyen lehetett a
divat 50-100 évvel ezelőtt. A kalap, a zakó, a szűk ruha szabás, mind-mind egyedi darab volt –
nem volt két egyforma. Ez újra visszavezette őket a konfekció és az egyediség kérdéséhez.
A foglalkozás végén egy játékos kísérletet végeztünk: csoportokban kellett minél több
márkanevet felsorolniuk, amit csak eszükbe jutott. Voltak, akik 80-nál is többet tudtak. Kiderült: a
reklámok és márkák nagyon is mélyen beépülnek a mindennapi tudásunkba – még ha nem is
mindig tudatosan.
Az ég” – Pillangós Ház és a szomszédság
Egy különösen izgalmas téma bukkant fel, amikor az egyik diák azt javasolta, beszéljünk „az
égről”. Elsőre talán meglepőnek tűnhetett, de nagyon izgalmas beszélgetés indult el. Az égbolt
kapcsán a Pillangós Házról beszélgettünk, amely a Szűz utca 5–7. szám alatt található. Ez a
szecessziós bérház nemcsak különleges építészeti emlék, hanem személyes kapcsolódási pont
is volt: az egyik diák ebben a házban lakik, sőt, mi magunk is ismerjük a helyet, így első kézből
tudtunk róla mesélni.
Az udvarból felnézve egy kék pillangót formáló nyitott égbolt tárul elénk – innen a ház neve is.
Ez adott lehetőséget arra, hogy a diákokkal újra elővegyük a szecesszió témáját, Róth Miksa
nevét, valamint a múzeumban látott díszüvegablakokat.
Ezen az órán bevezettük a „szomszédság” fogalmát is: arra kértük a diákokat, hogy tekintsenek
magukra és ránk is szomszédként – hiszen napjaik nagy részét ugyanabban a városrészben
töltik. Ez a gondolat a további alkalmakon is visszatérő motívummá vált, és erős közösségi
érzést alakított ki.
Cirkusz és hajléktalanság – Erzsi története
A hónap utolsó foglalkozása egy különösen érzékeny és személyes történet feldolgozásáról
szólt. A témát a diákok közül többen is felvetették már korábban: miért van olyan sok hajléktalan
ember az utcákon? Ezt a kérdést kapcsoltuk össze egy valódi, a kerülethez kötődő történettel,
amit a BMSZKI-Kálvária Átmeneti Szállón hallottunk.
Elmeséltük Erzsi történetét: hogyan nőtt fel vándorcirkuszban, hogyan veszítette el a szüleit
tragikus körülmények között, hogyan került később a Kálvária szállóra, és hogyan segített neki a
múzeum visszatalálni az emlékeihez. A történet csúcspontja az volt, amikor fényképen újra
láthatta az apját – hosszú évtizedek után először. Megható pillanat volt számunkra is, és fontos
tanulság volt a diákoknak: egy múzeum nemcsak tárgyakat őriz, hanem történeteket is – sőt,
újakat is segít létrehozni.
Ez az óra különösen mély nyomot hagyott bennünk és a diákokban is. Érdeklődéssel hallgatták
Erzsi történetét, kérdéseket tettek fel a hajléktalanság társadalmi hátteréről, és arról is
beszélgettünk, mit tehet egy múzeum a közösségért.
