2025 január végétől egy rendhagyó programsorozatot indítottunk el a Józsefvárosi Múzeumban: a Losonczi téri Általános Iskola és a Molnár Ferenc Általános Iskola pedagógusaival és 6. osztályos diákjaival egy egész féléven keresztül tartó közös kísérletbe/ munkába fogtunk! Négyrészes blog-sorozatunkban folyamatosan osztjuk meg veletek beszámolónkat. Az alábbiakban a második hónap tapasztalatait osztjuk meg Veletek.
A szleng és a fattyú nyelv Józsefvárosban
Tavaszi alkalmaink az interjú műfaji sajátosságai, illetve a szleng témakörei köré szerveződtek.
Az órák első felében felidéztük a Múzeumban tett látogatást. Minden múzeumi alkalom végén
beszélgettünk a gyerekekkel, hogy milyen tematikák mentén szeretnék folytatni a foglalkozásokat:
mi érdekli őket? A felvetett témák többé-kevésbé azonosak voltak:
- a divat,
- hogyan éltek régen az emberek,
- milyenek voltak a hétköznapok?
Az első alkalmak témájáául a szlenget választottuk: 10-15 percet beszélgettünk a szleng
mibenlétéről: miért használjuk, kik használják, milyen gyorsan változnak a szleng-divatok,
„cringe”-e ha egy felnőtt a gyerekek szlengjét használja, stb… Olyan szlengeket gyűjtöttünk,
amiket Józsefváros utcáit járva-kelve hallhatunk a gyerekek szájából.
Ezt követően megismerkedtünk a „fattyú-nyelv” műfajával: azaz a századforduló környékén használt
szlenggel. A „fattyú-nyelv szótárából” olyan kifejezéseket gyűjtöttünk össze előzetesen gyereknek,
amelyek kifejezetten józsefvároshoz köthetőek. Arra kértük őket,, hogy a sosem hallott korabeli
szlengekhez saját maguk találjanak ki definíciókat. A definíciókat papírra írták, majd az óra végén
megbeszéltük, illetve beszélgettünk a helyszínekről.
Ti tudjátok például, ki volt a „vatta”, mi volt a munkája a óberlaufernek, vagy hol is volt Budapesten
az Orfantyú? Ha Ti is szívesen elmerülnétek a századforduló környékének budapesti és józsefvárosi
szlengjében, akkor ide kattintva böngésszétek ezt a kiváló, hiánypótló, ingyenesen olvasható
kiadványt.
Interjú-technikák, interjú a Szarvas Démonnal
Emlékeztek még a Szarvas Démonra? A „Szarvas Démon” figurája központi szerephez jutott a
félév során a diákokkal A Szarvas Démon egy, a wc-ből előmászó furcsa alak, aki néha
leselkedik, néha pedig csak úgy van. (Ez a jópofa figura évek óta a közös viccelődés, fantáziák
tárgya a diákoknál.)
Arra kértük a diákokat, hogy készítsenek interjút a Szarvas Démonnal (illetve másik osztályokban:
egy Földönkívülivel) aki három éve lakik Józsefvárosban. Az interjúnak tartalmaznia kellett, hogy a
Szarvas Démon: hol lakik Józsefvárosban, mik a kedvenc helyei, miket eszik, kikkel ismerkedik, mi
tetszik/nem tetszik neki a kerületben/környéken. Az órák első felében az interjú készítésről, illetve az
interjú megjelenésének médiumáról beszélgettünk.
Az interjú struktúrája függ attól, hogy írott médiumban, vagy a népszerű digitális platformokon
jelenik-e meg? (youtube, podcast, reel-videó, tiktok, stb…) Az órák második második felében az
általuk választott médium formai követelményéhez képest kellett színre vinniük/leírniuk az interjút.
Kértük őket, hogy a kérdéseknél és válaszoknál nyugodtan mozduljanak el akár a teljes szürrealitás
irányába is: bolondozzanak bátran.
A Szarvas Démonról portrék is készítültek: ahogy azt egy
újságban illik. Párban dolgoztak: a pár egyik tagja az interjú-készítő, a másik pedig a Szarvas
Démon/Földönkívüli volt.
Az interjúk színrevitele, szakértői hozzászólások
Ezeken az alkalmakon felolvastuk illetve előadtuk az előző alkalmakon készített interjúkat. Miután az interjúkat időközben a múzeumban elolvastuk, múzeumpedagógusunk felkészült egy-egy olyan
témából/tematikából, amiket az interjúkban érintettek a diákok: kínaiak és kínai étkezdék
Józsefvárosban, hajléktalan- emberek helyzete a kerületben, panel-házak története, stb… A kis
jelenetek után núzeumpedagógusunk „beugrott” az „adásba” szakértőként és pár perces szakértői
hozzászólással egészítette ki a diákok interjúit. Pl.: Ha a Szarvas Démon arról mesélt, hogy
reggelente unikorniskörömmel fűszerezett édes-savanyú mártásban fürdik a sarki kínai étkezdében
(sic) akkor meséltünk nekik arról, hogy a ’90-es évek elején hogyan érkeztek Józsefvárosba a
szegényebb kínai családok, hogyan nyitottak állami támogatással étkezdéket, illetve milyen
gyakorlat volt arra nézvést, hogy a gyerekeket idővel visszaküldték Kínába tanulni, majd vissza
Magyarországra.
Csoportok a Múzeumban: interjú egy szalonnába öltözött művésszel (és másokkal)
A múzeumi alkalmakon ismét az interjú volt a fő témánk ahol újra felidéztük a Szarvas Démon-nal
készült interjút. Ezt követően megkértük őket, hogy a második emeleten sétáljanak 5-10 percig
kötetlenül és találjanak maguknak érdekes karaktereket. Múzeumpedagógusunk bemutattott nekik
néhány tipikus karaktert a kiállítás fenti részéből: a szalonnába öltözött avantgarde művészt a
Fekete Lyukból, a szerény, Budapestre költöző vidéki kenyeres-kisasszonyt, Csinos Erzsébetet a
Bodó Kávéházból, stb…
A diákokkal sokat beszélgettünk arról, hogy mi is egy „karakter” mi tesz valakit „karakterré”, mitől
emlékezetes, sajátos. Miután mindenki talált magának egy témacsoportot, felvezettük a következő
játékot. A Szarvas Démon pár év után munkát talált magának Józsefvárosban: miután ő egy nyitott,
érdeklődő karakter, ezért a Tilos Rádiónál helyezkedett el utazó riporterként. A Szarvas Démon
specialitása az, hogy utazni is tud az időben: a diákokat arra kértük, , hogy 4 fős csoportokban
találjanak egy karaktert, akivel a Szarvas Démon interjút csinál. Az interjúban a karakterek
válaszaiban szerepelnie kellenek -részben- azoknak az információknak, amiket a falszövegeken
találnak meg.
Ezt követően az interjúkat a diákok színrevitték és előadták a Múzeum terében: zengett a
nevetéstől a Múzeum, elképesztően szórakoztató jelenetek születtek.