A FÜVÉSZKERT

Az Illés és Korányi Sándor utcák találkozásánál lévő Füvészkert története térben és időben is messzire nyúlik. Őse az ország első, 1771-ben létrehozott botanikus kertje, melyet a Nagyszombati Egyetem egyik professzora, Winterl József Jakab alapított, hogy a hallgatók élőben is láthassák azokat a növényeket, amelyekről tanulnak. 6 év múlva, amikor az egyetem Mária Terézia jóvoltából Budára települt, a kert is „utazott”, és a mai Krisztina tér közelében folytatta működését. Innen még kétszer költözött (egyszer a pesti ferencesek egykori kolostorkertjébe, majd a mai Trefort-kert helyére), ám a virágzó kert az 1830-as években pusztulásnak indult, így ismét új helyet kellett neki keresni.  

A botanikus kert 1847-ben került végül mai helyére, amikor a kultúrapártoló József nádor támogatásával az egyetem megszerezte a Festeticsek városszéli, 10 hektáros birtokát. A Festetics család 1799-től vásárolta meg az Orczy-kert melletti homokos, szántóföldekkel tarkított területeket, melyek helyén ligetes angolkertet varázsolt. A terület középpontjában ekkor már itt állt Szeleczky Márton alispán emeletes barokk udvarháza, mely egyes kutatások szerint Mátyás király vadászkastélyának maradványaira épülhetett. Ezt az épületet alakította át és korszerűsítette 1802-ben Pollack Mihály, aki később a Festeticsek dégi kastélyán is dolgozik. A 13 szobás, márványlépcsős, alápincézett, fűthető villát a család csak időszakosan, leginkább nyaranta használta.

A kisebb dombokkal tagolt, laza úthálózatú park közepén természetes forrással táplált tórendszer volt, mellette erdőnyi liget húzódott. A városszéli rezidenciát akkoriban a belváros felől félnapi utazással lehetett megközelíteni az olykor poros, sáros utakon keresztül.

A Füvészkert 1847-es ide településével ezt a nyári lakot központi épületnek kezdték el használni, és elkészültek a kertészlakok, valamint több melléképület is. Az 1850-es években a kert pusztulásnak indult, újbóli felívelése az 1860-as években Linzbauer Ferenc nevéhez köthető. Ekkor alakult ki a rendezett tájképi kert növény- és facsoportokkal, kacskaringós sétányokkal és az egymásba kapcsolódó, hidakkal ellátott tórendszerrel. Felépültek az üvegházak is, a legnagyobb szenzáció azonban az 1863–65-ig elkészült pálmaház volt. Amikor a kert a bécsi udvartól különleges, egzotikus növényeket kapott ajándékba, időszerűvé vált egy elhelyezésükre alkalmas épület kialakítása. Az akkoriban igen korszerű vas- és üvegszerkezű, romantikus stílusú pálmaházat Diescher (Drescher) József tervezte. A század végén, 1893-ban készült el az újabb látványosság, a trópusi tündérrózsa-különlegesség, az amazonasi tündérrózsa részére épített Viktória-ház.

A kert eleinte leginkább a Hortus Botanicus (botanikus kert), vagy az (egyetemi) növénykert elnevezést használta. Mai megnevezésének széles körű elterjedését – a nyelvújítás korában megalkotott füvészkert szó felhasználásával – Molnár Ferencnek köszönheti, aki ezen a néven szerepeltette és tette oly népszerűvé, az 1907-ben megjelent, A Pál utcai fiúk c. híres ifjúsági regényének egyik ikonikus helyszíneként.

Területét a 20. század elejére a fővárosi építkezések egyre inkább körbefogták. Majd az erőteljes szakmai tiltakozás ellenére 1894-től 1909-ig több ütemben felépült a Klinikák tömbje, mellyel a kert sajnos területének kétharmadát és angol tájképi jellegét – kis tavaival, szigetével, műromokkal – is elvesztette.

A folyamatos felszámolási tervek ellenére a kert, bár jóval kisebb területen, végül a helyén maradt, és 1960 óta országos értékű természetvédelmi területként várja a látogatókat. Jelenleg mintegy 7000 növényfaj és 800 fa- és cserjeféle látható benne, a sziklakertek a magas hegységek (Alpok, Kárpátok, Balkán) növényvilágát idézik meg. A 2009–11-ig tartó felújítás során, a történeti szempontokat figyelembe véve, helyreállításra került a kert és megújult a Pálmaház is.